Sütis sztori: a kihasznált srác és a házi kekszem
Emlékeztek a múltkori bejegyzésemre, amiben elmeséltem az egyik legemlékezetesebb és egyben legborzasztóbb sütis randimat? Nos, azóta ha úgy adódik, hogy pozitív élményekkel kompenzálhatom azt a kínos esetet, bizony meg szoktam ragadni a lehetőséget.
Így történt ez akkor is, amikor tudtam, hogy a srác csak a testem nyújtotta örömökre vágyik, de azt is tudtam, hogy ezt nem fogja megkapni. Ám volt valami, amit én meg akartam kapni tőle, és tudtam, hogy meg is fogom. :P
Hú, már előre látom, elég volt ez a két mondat, hogy egy megátalkodott, számító, legalja nőszemélynek könyveljenek el néhányan... :D Szegény, ártatlan, szívtipró nőcsábászt, durván kihasználta ez az alantas luvnya… Hát igen, egy ilyen történetem is van…
A korábbi bejegyzésemet, amiben arról mesélek, hogyan szerezte konyhatündér énem a sérelmét, itt elolvashatod: Süti, amivel a srác nem kockáztat
Az illető férfiú csúsztatási és megvezetési tehetsége egyébként kifejezetten elismerésre méltó. Már ha valaki ilyen, nem annyira köz-elfogadásnak örvendő érdemrendekkel kíván kitűnni.
A taktikája viszonylag egyszerű volt, nem mondott ki semmit konkrétan, közben határozottan azt éreztette, hogy azt akarja, amit én. (Bármi legyen is az.) Bár annyira azért nem ment neki jól, hogy ne tűnjenek fel a jelek. Következésképpen rövid időn belül áttértünk arra, hogy tulajdonképpen hajlandó feleségül venni, csak menjek már át "filmezni". :D :D :D
Szórakoztató műsor volt, az már egyszer biztos! De a lehetőséget is megláttam benne, és nem hagytam veszni. Felvetettem, hogy süssek-e neki valami finomat, amire tágra nyílt szemekkel vágta rá: hát persze, hogy naná!
Egyértelmű volt, hogy ő olyan srác, aki egyébként kedveli az apró kedvességeket, tudja mikor kell használni a "köszönöm" kifejezést, és nem mellesleg, még akkor sem fogja bunkón leszólni a sütimet, ha egyébként bűn rossz lett…
Mondjuk nem tudom, mit gondolhatott magában, hogy én sütögetni kezdek neki, tisztességtelen szándékai teljes körű ismeretében. De a fejemben már kisült az ördögi terv, saját sebzett lelkem régi sérelmeinek enyhítésére, és végre is akartam hajtani.
Házi keksz randira
Szintén írtam már bejegyzést a házi kekszről, amit nagyon sokszor készítek, és tényleg nagyon nehéz elrontani. Egy bourbon vaníliás verzióval készültem neki. Az alaprecepthez - amit itt megtaláltok: házi keksz - a recept által említett első lépésben, a Dr. Oetker Bourbon Vanília aromából egy tasaknyit adtam hozzá, valamint egy kis kanálnyi bourbon vaníliás cukrot (ehhez a Kotányi féle verziót szoktam használni).
Azért a szív alakú szaggatót mellőztem, nehogy szívbajt hozzak rá. Csillagokat kapott, hadd érezze magát sok csillagos pasinak.
A recept által felsorolt mennyiséghez nekem kevés szokott lenni egy csomag bourbon vanília aroma - kettő meg azért már nem feltétlenül kell bele - , ezért szoktam egy kevés vaníliás cukorral kiegészíteni.
És, mi lett az eredmény?
- Persze, hogy nem sikerült tökéletesre a kekszem. Kicsit száraz lett és itt-ott jobban megpirult, mint kellett volna. Ettől függetlenül a fiatalember, amint megkaparintotta a csinos dobozkányi kekszet, egyből ráharapott, majd elismerően bólogatott, hogy finom. Én meg csak erre vágytam! :D
- A testemet megtartottam magamnak, de hát azt már a címben is jeleztem, hogy csak kihasználtam szegényt, saját álnok terveim megvalósítására. Mondjuk végülis jóllakattam, csak kicsit máshogy, mint szerette volna… De cserébe nem vártam el, hogy tényleg feleségül vegyen, szóval végülis egy korrekt tranzakció volt.
- Állítólag egy negatív vélemény ellensúlyozására 10 pozitív kell. Hát akkor nekem 10-ből 1 már megvan!
Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz olyat, ami még érdekel!
Kövess Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!
