Kerti tündérke a pocsolyában - Így (nem) locsoltam a kertet
Bevallom töredelmesen sosem értettem igazán a növényekhez, ez mindig is Édesanyám mániája volt, aki viszont szívvel-lélekkel gondozza a szobanövényeket és a kertjét is, ha volt. Bár Ő azt mondja, majd ha elérem azt a kort, nekem is lesz rá igényem, hogy hálás zöldek vegyenek körül. Hát ez majd kiderül, ám egy alkalommal elutazott nyaralni és mivel a hosszú, tikkasztó nyári napokat magányosan rosszul viselte volna a kis oázisa, megkért, hogy esténként öntözzem már meg a kertet.
Eddig még rendben is volt, lazán rábólintottam. Végülis egy kerti csapot meg tudok nyitni, és a slagot tudom kezelni… Aztán szembesül az ember lánya a valósággal…
Nos szépen fogtam a slagot, és rákötöttem a kerti csapra – jobban mondva csak szerettem volna… Fél órát szenvedtem vele, próbálkoztam én kedves kérleléssel, klasszikus fenyegetőzéssel és pironkodva bevallom, még bántalmazással is. Végül a szomszéd kedvesen megjegyezte, Anyukám fogóval szokta… Tényleg, mintha említette volna, hogy kicsit szorul valami valahol… (A locsolás után leszerelni már nem mertem, nehogy valamiben komoly kárt tegyek.) Szóval némi küzdelem árán mégis sikeresen összeállítottam a szükséges felszerelést.
Hát igazából nekem még soha senki nem mondta, hogy a locsolás ilyen melós cucc. Megtalálni a megfelelő vízszórást a locsolófejen még hagyján, de vonszolni a csövet, taktikázni, hogy hogyan jutok el az udvar minden zugába a slaggal, közben hogyan ne gyaluljam le a virágágyásokat, na meg próbálni nem elcsúszni a vizes füvön… Jó, hát még sosem csináltam ilyet, nem tudtam mire vállalkozom! De bármennyire is próbáltam stabilan lépni a csúszós pázsiton, a nagy vonszolás közepette párszor azért sikeresen lefenekeltem a vizes földet. Na de mégis honnan bukkant elő olyan hirtelen az a gyökér? És hát nekem még az se tűnt fel korábban, hogy a töredezett járdában ilyen könnyű megbotlani…
Szerintem leszögezhetjük, hogy kerti tündérke sem vagyok. Egyelőre biztosan nem, szóval jelenleg a kertben az egyetlen hasznom, hogy jól mutatok a zöld gyepen – mondjuk csak bizonyos szögből és megfelelő fényviszonyok és távolság mellet, de azért igyekszem nem szomorkodni. Amúgy meg még szerencse, hogy inkább belvárosi lakásocskás típus vagyok.
Annyira azért mégsem vagyok életképtelen, mert legalább feltalálom magam. Ugyanis végszükség esetére találtam megoldást minden kerti problémámra. Ha már én nem vagyok elég kompetens…
- Tudtátok, hogy vannak olyanok, akik külön arra szakosodtak, hogy profin megcsinálják a kertedet? :D:D Csakhogy ne essünk hasra a váratlanul felbukkanó gyökerekben, vagy a járda töréseiben. ???? Miután elpanaszoltam újabb ügyetlenkedésem történetét egy ismerősömnek, kaptam tippet kihez érdemes fordulni, például Kormos Zsolt és kertépítői tudnak segíteni.
- Ráadásul a fáradtságos locsolást is meg lehet úszni! Képzeljétek (Képzeld Anyu!) van egy forradalmian új találmány: automata öntözőrendszer. Kedves kertépítő emberek ezt is szívesen beszerelik: http://www.kertontozo.hu. Fantasztikus eszköz, és Anyu gondolj bele, még akkor is elintézi a locsolást, ha nyaralni mész! :D :D
- Végül pedig egyértelmű, hogy kell egy kertész! Anyu kezdhetem a castingot? Mondjuk így…
Utóirat: Persze az álmom nem vált valóra, nem lesz automata locsolónk. Anyukám azt mondta ő nagyon szeret este kimenni, neki kikapcsolódás az öntözés… Nekem meg pech! De a kertész azért lehet, hogy nem esélytelen. Szurkoljatok!:P :D
***
Tetszett? Kövess Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!
