Az álarc mögött, avagy idézetek a szerepekről

Miközben dolgoztam a korábbi bejegyzéseken akaratlanul is elkezdtem kicsit tovább gondolni ezt az álarcosdit. Egyáltalán nem új keletű dolog az, hogy az álarc nem egyszerűen egy tárgy és a jelmez nem csupán hasonlatossá tesz valamihez, hanem átlényegít és valami sokkal mélyebbet árul el rólunk.

Ráadásul nem is kell ahhoz maszkabálnak lennie, hogy álarcok mögé és különféle szerepekbe bújjunk! A hétköznapokban is megannyi szerepet játszunk az élet színpadán, néhányat örömmel teszünk és a magunkénak érezzük, de néhány pont arra szolgál, hogy elrejtsük valódi arcunkat. Szerepekre persze szükség van, nem tudunk függetlenedni ettől, a kérdés csak az, mire szolgál: Elrejt vagy kibontakoztat?

Megannyi oldalunk van. Vannak, akik az egyiket ismerik, mások egy teljesen más oldalunkról ismernek, miközben mindegyik mi magunk vagyunk. Szerepek lennének ezek, a szó szoros értelmében? Vagy csak egyéni sokféleségünk megnyilvánulásai?

Az életünk álarcok sokaságát jelenti, s ez nem csupán farsang idején van így. Ugyan a mulatozások ideje idén már véget ért, életünk valódi álarcosbálja továbbra is itt marad a hétköznapjaink megszokásába bújtatva.

Csak egy-két kósza gondolatot szerettem volna az idézetek előtt bevezetésként megosztani, amiken én magam is elmélkedtem. Mindannyiunknak más és egyéni az álláspontja a szerepeinket illetően, és azt hiszem ez így is van jól, de néha ahhoz, hogy zöld ágra vergődjünk magunkkal jól jön egy-két bölcs gondolat.

Kik vagyunk az álarc mögött? És az álarc nem mi magunk vagyunk? Csupán szerep, vagy a szerep is én vagyok?

Idézeteket hoztam a témában, amiken érdemes lehet elgondolkodni egy kicsit.

"Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is." – Vavyan Fable

"A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszóna, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod – amilyennek Isten teremtett." – Osho

"Boldog, irigylésre méltó az az ember, aki az életben megtalálta a maga szerepét." – Hankiss Elemér

"Amikor valaki a nagy “önmagakeresésben” odáig jut, hogy egy általa autentikusnak vélt állapotot (énképet) megpróbál rögzíteni, kimerevíteni, akkor a konstrukció értelemszerűen elveszíti a rugalmasságát és összeomlik, vagy puszta váz marad, így lesz az “önazonosságból” szerep. Szerintem jobb, ha a magunkról való absztrakt gondolkodás helyett figyelünk az inspirációinkra, az élményeinkre, sokféle dolgot kipróbálunk, és az ezekre adott spontán reakcióink szerint hozunk döntéseket, nem pedig prekoncepciók alapján önkényesen választott irányokba haladunk." – Pápai Zsanett

"A közönség nem csak a szerepet, hanem a mögötte lévő embert is érzékeli." – Piros Ildikó

"Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban." – Szepes Mária

"A színész (…) mindent elkövet, hogy a legtömörebben fogalmazza meg az igazságot a szerepében. Ami nem is szerep, hanem önmagára vett élet." – Sándor Erzsi

"Az “Én vagyok” áll minden szereped mögött. És ha – nagy ritkán – igazán mélyről nézel magadba, ez már nem férfi, és nem is nő. Az is csak egy maszk rajtad. Nehéz ezt átélni, főleg amíg fiatal vagy. De ahogy múlnak az évek, egyre könnyebb. Természetes…"  - Müller Péter

"Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ – megannyi álarc." - Francois de La Rochefoucauld

"Nem igaz, hogy megöregszik az ember (…), csak megkövetelik, hogy játszd a szerepet, hogy öreg vagy." - Émile Ajar

"Az élet egy játék – ismerjük meg a szabályokat és játsszunk jól. Egy jó játékos éber, így könnyű számára a tolerancia és rugalmasság, nem ragad le túl hosszú időre bizonyos jeleneteknél, a szabályoknál, vagy bármelyik más játékosnál, megadja a kijáró tiszteletet és figyelmet, de folyamatosan halad tovább. Egy jó játékos a saját szerepét játssza, és nem próbálkozik azzal, hogy a másik szerepét játssza el." - Anthony Strano

"Az élet egy maszk, amin keresztül a mindenség kifejezi önmagát." – Frank Herbert

"Semmilyen hatalom nem rendelkezik fölötted. Nem bűvölt el sem Isten, sem világ, hogy mint egy hipnotikus állapotban lévő lény azt éld, amit ő akar, s azt a szerepet játszd, melyet zsarnoki rendezőként kiosztott rád." –Müller Péter