Anomália sztorik – Bevezetés
Léptél már oda vadidegenhez csak azért, hogy megkérdezd tudsz-e segíteni neki? Ha láttál az utcán egy síró embert, megkérdezted tőle, mi bántja?
Folyton mondogatom (és nem csak én), hogy lehet másképp élni, ez csak rajtunk múlik. Ha nem tetszik a környezeted (vagy akár az ország) mentalitása, nem muszáj beállnod a sorba, élhetsz máshogy! Viszont tudom azt is, hogy ez elég elnagyoltan hangzik, és néha tényleg csak jönnek az ilyen “hurrá-optimista” dumák, amik mögött nincs igazán kézzelfogható tartalom. Szóval, mégis hogyan lehet másképp?
Arra gondoltam, megosztok veletek konkrét történeteket, olyan helyzetekről, amikor valaki nem a megszokott, érzéketlen reakciót produkálta. Nem világmegváltó sztorik ezek, csak az emberség megcsillanásai a rideg felszín mögött. Olyan apró történések, amik szinte észrevehetetlenek, de sok kicsi sokra megy, ha összeadódnak, talán egy ici-picit kellemesebb életet teremtenek körénk.:)
A mogorva, pesszimista és visszahúzó közegünkhöz valójában mi magunk is hozzájárulunk, ha ezt a mentalitást követjük. Ha nem követnénk, de jobb belátásunk ellenére is beállunk a sorba, az már haladás, mert már csak bátorság szükséges a változtatáshoz.
Ám, én egy egészen másfajta mintát is kaptam gyerekként, ezért ez egy elég személyes téma számomra. Édesanyám nagyon makacsul nem állt be a sorba! És ez az, ami valójában ezt a blogot is megalapozta, ugyanis első kézből kaptam a leckét: bármilyen közösség vegyen minket körben, attól mi magunk dönthetünk úgy, hogy a szerintünk helyes és kívánatos módon élünk. Nem fogok hazudni, nekem sincs mindig bátorságom hozzá, de az ő történetei engem is inspirálnak, és irányt mutatnak. Kezdésnek az ő történeteit fogom megosztani veletek.
Öveket becsatolni, mert megtörtént esetek következnek, ráadásul sorozatban! Az Anomália sztorikat ugyanis sorozatnak szánom, néhány résznek már meg is van a tartalma, de ha van saját történetetek is, amit szívesen megosztanátok pozitív példaként, nosza ragadjatok klaviatúrát! A Kapcsolat menüpontban megtalálhatóak az elérhetőségem!;)
Első bemutatott anomália: Nyugdíjas placc
Voltak időszakok, amikor egyáltalán nem vert fel minket a pénz, de akadt olyan is, amikor jelentős anyagi nehézségeink voltak, és minden fillért jól megfontoltan kellett beosztanunk. Akkoriban nem fértek bele extra kiadások, és ez úgy értendő, hogy a legszükségesebbeken kívül másra nem igen költöttünk. Ez az eset is egy ilyen időszakban történt. Egy szombati napon édesanyám a boltból a szűkös bevásárló lista tartalmán túl egy szobanövénnyel és három nagy tejfölös pohárnyi málnával állított haza.
Történt ugyanis, hogy a bolt előtt üldögélt egy idős nyugdíjas néni és igyekezett pénzzé tenni, amit otthon talált vagy a kis kertjében leszedegetett, de még a szobanövényét is áruba bocsátotta…
Édesanyám meg úgy gondolta, nem helyes, ha egy idős néni csak azért üldögél naphosszat a bolt előtti placcon, mert olyan alacsony a nyugdíja, hogy mindenfélét el kell adnia otthonról, hogy egy kevéske anyagi kiegészítéshez juthasson. Szóval mindent megvett tőle, a málnától kezdve egészen a szobanövényig bezárólag, majd hazaküldte a nénit. Tette mindezt dacára annak, hogy a következő napokban lényegében kenyér helyett csak málna jutott nekünk osztályrészül vacsorára... Mondjuk nagyon azért nem sajnáltam. ;)
Mit gondoltok, érdemes bevállalni az anomáliákat? Az ilyen kis dolgok elvezethetnek egy icipicivel jobb közösségi élethez? Vagy túlszépelegtem? Hozzászólásban hozzátehetitek a magatokét!
***
Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz olyat, ami még érdekel!
Kövess Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!
